Még arra se volt időm, hogy rendesen kipihenjem a tegnapi kihelyezett törpepartyt meg a koktélokat és már kelnem is kellett a sztahanovista nempingek miatt. De a sakamra álltam és követeltem a délutánt. Ahogy az már lenni szokott, megkaptam... Legalább a Korhelybe eljutottam és mogyorózgathattam kicsit.
- Egy ilyen vacsora után nem jöhetet más, mint egykis Mélypécs...
A hirtelen rámtört éhséget a Traminitől egészen a Király u. elejéig tudtam kordában tartani. Ott hisztériásrohamot kaptam a földre vetettem magam és a pingvinek nagyurát hívtam segítségül. És az öreg már megint megmentett, lepottyantotta a csőröm elé az álommadáretetőt - Bistro Zona, Pécs Király u. 14. Ha arrajártok és éhesek vagytok...
- ...van például lazactatár mango chutneyval...
...pihentem ki a napi munka és a villámvárosnézés utáni, megfeszített shoppingolást...mert kocsmázni jó!
Nappal:
Éjszaka:
A sok hülye rehab után végre otthon pihenhettem a tartómban amikor azzal jött a gazdám, hogy Pécsre kéne menni...voltak fenntartásaim...de becsomagoltam és velementem...egyenesen a Nevkóba. Soha nem gondoltam volna, hogy érdekes lehet valami, amit Nevelési Központnak hívtak leánykorában. Erre tessék! Nézzétek kikbe botlottam!
Drága híveim!
Tudom, nagyonnagyonnagyonnagyon régen nem kerültem elő a téli félhomályból, de erre jó okom volt. Előszöris eljött a pingek évszaka a tél. Márpedig, ha tél van még egy alupartyping is kénytelen úgy tenni mintha igazi ping lenne és örülne az átokverte hóesésnek, meg a jégtábláknak, meg az utcákon bolyongó jegesmedvéknek...még akkor is ha közben marhára utálja az egészet.
Másodszor pedig, az elmúlt hónapokban kicsit túlpörgettem magam...az életem egy hatalmas party, alkohol, cigi, törpék, óriások, indiánok, kapucnisok, nagyorrúak, ki emléxik még milyen függőségek... szinte semmit sem pihentem mióta az eszemet tudom.
Ezértaztán novemberben a gazdám elhatározta, hogy szanatóriumba küld.
Eleinte hevesen tiltakoztam...de aztán rájöttem, hogy egy ping a rehabon is ping...és igen ott is rendeztünk néhány szupertitkospartyt és igen azért időnként kaptam egykis kimenőt is...
A svájci Alpokban a szakadó hóesésben is meg lehet zavarodni egy idő után...vodka nélkül...
De mostantól újra köztetek, újra veletek, újra a tiétek!
És ígérem, szép lassan beszámolok mindenről, amiről lemaradtatok!
PartyPing
Nos, újra itt vagyok! És megint ünnepelek...napokóta folyamatosan. Egy kerek szülinap mégiscsak más, mint a többi, az megérdemel egy szigorúan titkos, zártkörű, ovisbulit...ahol minden egy kicsit más, mint egy átlagos 30.-adik szülinapon. És most nem csak arról beszélek, hogy a szokásos péntekesti törpeparty, törpehiányában elmaradt...
Happy Birthday to You!
Az előparty után, már alig győztem kivárni a tortát! Egy egész napig vissza kellett fognom magam. Pedig láttam amikor megrendelték...aztán szereztek pezsgőt is hozzá, meg mindenféle édességet. Este a gazdám elővett egy nagy kerek fémdobozt. Nagyon kíváncsi voltam, mi következik...kicsit később, kinyitotta a dobozt és kivett belőle egy nagykupac mécsest... elkezdte a tartómat és a környékét telerakni mécsestartókkal...nappali, étkező, konyha, folyosó...aztán a tartókat telerakta a mécsesekkel...
...és a végén az összeset meggyújtotta...valami szellemekről motyogott, meg zombikról, boszorkányokról, tökökről, répákról meg keltákról...és valami jack O'Lanternről...de mi köze ennek a tortához, meg a tűzijátékhoz, meg az ajándékokhoz??? És miért hajtogatják azt, hogy az idén nem lesz halloweenparty csak szigorúanzártkörűszénhidrátalapú csajbuli...a nempingek teljesen megfejthetetlenek számomra!
Szerintem túl sok kommentár a továbbiakban nem szükséges, abban biztos vagyok, hogy ha meglátjátok a képeket rá fogtok jönni, hogy miért szeretem a szülinapokat...és arra is, hogy a pasikat miért hagytuk este az instantban halloweent ünnepelni...és miért szigorúan csak éjjel mentünk utánuk...mielőtt még diszkriminációval, szexizmussal és egyebekkel vádolnátok, a torta maradékát becsomagoltuk és a későbbiekeben nemtől függetlenül fogyasztottuk...a patkánylyukban ismételten nem készítettem képeket, de el tudjátok képzelni ott mi lehetett, szintén kortól és nemtől függetlenül...hogy az instantban mi történt arra kevésbbé emléxem, de talán maradtak dokumentumok, majd kiderül...Ja és míg el nem felejtem, megismerhetitek új barátnőmet TekNŐT...és ha szabadna megjegyeznem, az alábbi képek közül van néhány, ami közepesen tudatmódosult állapotban készült rólunk...de hát megesik az ilyen! Nem?!?!?
- És mégegyszer Boldog Szülinapot!
Szerda este, visszatértem a kedvenc jácccóteremre. Megnéztem, mi újság arrafelé, de lapos volt a pogi és elviselhetetlen a pangás. Egy-két ital erejéig együttéreztem Patrikkal, én igazán tudom, milyen ha egy élőlény kishíjján elveszti az egyik szemét...az úri divatot illetően, édesmindegy, hogy party alatt a hülyéktől folyik ki vagy party után a macskakő veri ki...Fel a fejjel pajti! Egész sok pénzt gyűjtöttem össze a megmentésedre!
Aztán számoltam egy kicsit. Rékának 2 óra múlva szülinapja lesz. Ilyesmit nem lehet egy behalt helyen ünnepelni. Ehhez templom kell! És már megint az instantban kötöttem ki...
Boldog, boldog, boooooooldogszületésnapot!!! Lalala...és sok-sok zubrowkát kívánok születésnapod alkalmából!
Nade előbb elmesélek mindent...
A 4 napos hétvégét meglehetősen aktív pihenéssel töltöttem...
jövés-menés, utazgatás, gazdasági válsághangulat ellen,shopping therapy és ivászat...többször is szétcsúsztam... voltam vidéken, külföldön, a régi jólbevált és most töküres pokolban, az instant pingtemplomban... remek volt! Mivel kábé szerda este elvesztettem a fonalat, így most mindenféle képek és mindenféle nempingek jönnek, ömlesztve...pécsiek, pestiek, egyiptomiak, izraeliek, írek, osztrákok, németek...segítséééég!!!
...valósulnak meg a kívánságaim mostanság. Azt hiszem eljött az én időm. Amikor már az hittem, hogy belaktam az Instant földszintjét, ismerek minden sarkot, minden pultot, minden pingvint, akkor egy péntek este...egy pohárral a kezemben elindulok befelé a nagymezőből...egyszercsak azt látom, hogy a huszártulaj egy hatalmas vigyorral az arcán vár az udvarban, és a kedvenc vízköpőm felé mutogat. És mindehhez, határozottan jó a zenei aláfestés. Így teljesüljön minden kívánságom!
A vízköpő előtt egy naagy DJpultot találtam! 2 DJ-vel. Ohne plexi, semmi akvárium fíling. Pont úgy ahogy annakidején elképzeltem...és végre táncolhattam...ha ez így megy tovább ideköltözöm!
Amióta a jobbnapokat látott Huszár hazatért a Nagyalmából, csak ül otthon kukán és nem lát, nem hall, nem beszél, de ami még ennél is rosszabb, nem jár partykra sem. Még az útibeszámolóját sem tartotta meg. Ezért úgy döntöttem, hamár újTücsi né
zőbe megyek a vadiúj Huszárlakba, előrángatom a huszárt is, és szórabírom. Nos beszélni ugyan nem sokat beszélt, de végre láttam, hogy még él és megnéztem az új lakását is... Örömmel láttam, hogy a régi Huszárlakból ismerős arcok néztek rám mindenfelé, de találtam egészen új dolgokat is. A Huszár infrastruktúrálisan nagyon sokat fejlődött a remetenapok alatt. Ime tehát a Huszár, és a néma vallomása...
Úgy látszik a pingvineknagyura úgy akarta, hogy ugyanazon a héten amikor az egyik barátom elutazik, szerezzek egy vadiúj barátot. A Huszártulaj ugyanis szerzett magának egy Tücsköt. Szegény Tücsök, két hete még, legalább annyira árvagyerek volt, mint én, amikor a Huszártulaj megtalált egy kirakatban...
De ahogy nekem is mázlim volt, úgy Tücsinek is bejött a bánatos tekintet és a lógó orr...ő is szerzett magának egy gazdát! Amint meghallottam, hogy a nempingek befogadtak egy újabb árvát, azonnal eltotyogtam, hogy megismerkedjek vele...Hát akkor abba is hagynám a pofázást, bemutatom Tücsit, a labrador nemtudjukmi turmixot. Hozzám képest, kicsit nagy...de cuki, nem?!?!?! Ja és van egy közös problémánk is...az ő életében is központi szerepet tölt be a pisilésre alkalmas helyek keresése, pedig még nem is jár partyzni...
UTÁLOK, UTÁLOK, UTÁLOK BÚCSÚZKODNI!!!!!
- Tudtam, hogy valami készül! Az összes nemping furán viselkedett már napok óta. Az egyik időnként megjelent a tartómban és egyre újabb ajándékokat hozott, mintha mindennap jönne a mikulás. Egyik nap bögrék, másnap poharak, harmadnap társasjáték...és valamit mormogott az orra alatt, hogy ez nem fér be a kocsiba...az meg kristály, tehát összetörne...de persze senki nem merte elmondani nekem mi készül. Pedig ha rajtam múlt volna...De sajnos nem rajtam múlt. Egy csütörtök este a gazdám berakott a tartómba, a tartómat a táskájába, de nem a szokásos éjszakai kukástáskájába hanem egy naaagy táskába. Aztán mellém rakott egy nagy dobozt. A dobozra az volt írva, hogy CaolIla...tudtam, hogy baj van! Whiskey...dobozban...táskában...és nem az asztalon pohárban...akkor azt valaki másnak szánja...ajándékba, vagy útravalónak...hamubasültpogi helyett...merugye a Pék az eltűnt...És akkor megjelent Tünde, és idegesen kérdezgette, hogy ...és mikor jön, meghogy mikor indul...és csak itta az egyik havannát a másik után...és mindezt az Instantban...
- És akkor megjelent a nyárimikulás...
Újabb hely került fel a pingtérképre. Csendes. Apéró. Az Astoriánál, a Ferenczy István utcában.
- Jelentem Zubrowka van!
A lehűlés okozta sokkot forró levessel, fogassal éshekkel próbáltam enyhíteni...kicsit sikeres volt az akció...és nem mellesleg nagyon finom. Vajon, miért folytom mindig zabálásba a bánatom???
Eljött az a pillanat amit a legjobban utálok! Húztam halasztottam a beszámolót, arról a sokkos péntek éjszakáról amikor rájöttem, hogy ez lesz utolsó olyan este, amit még a szabadég alatt ihatok végig...innentől már csak a téli rémálmok, a patkánylyukak meg az unalmas jácccóterek maradnak.
De beláttam, hogy mostmár nem halogathatom tovább, egyszer végre ki kell mondanom, hogy már megint tél van. Tehát ugorjunk kicsit vissza az időben...chacha, margitsziget, partytááájm...valamikor szeptemberben. Cigi most nincs...tehát válasz se az örök kérdésre, de talán majd a télen...brrrrr...
Soy un perdedor, I'm a loser baby so why don't you kill me...
Péntekeste a kegyhelyen...emlékek és ezért kommentár nélkül...:)
Az este mottója: "...ne tudd meg milyen jó, Jude Law alatt pisilni..."
Pingvinünk legnagyobb örömére az idei téli szezon sokkal színesebben indult, mint a tavalyi. Egymás után nyílnak az új helyek. Végre nyílt egy igazi pingvintemplom is. Nagymező utca, instant, első kör...
Kedves nempingek, gondolom már mindenki tudja, de azért...kicsit kicsi...a választék is kicsit kicsi...a kiszolgálás kicsit lassú és béna...de a nordsee végre itt van! Méghozzá elég közel a fészkemhez. Mégsem volt hiábavaló a tavaszi hisztim! A pingvineknagyura meghallgatott, és elhozta nekem vágyaim netovábbját, a junkhalat. A baj csak az, hogy függök...halas szendvics, fish&chips, rántott hal, sült hal, ecetes, olajos, rákkal, krumplisalátával, fűvel....végülis mi mást ennék, pingvin vagyok!
- De azért egy kérdésem még maradt...Innocent?????? Az mé' nincs a halamhoz????
...méghozzá a Trafóban. És megint nem hibázik. 10 éves a trafó. A Budbudas játszik. McBusa-t imádom. Meleg a pia. Sok az ember. No smoking. Szerintetek, hogy van az, hogy a tombolákon sose nyerek?!?!?!
A tavasszal, - a feketekefe alkotóival - megkezdett, filmművészet alapfokon véregyszerűpingvneknek kurzus, őszi szemesztere, a változatosság kedvéért, a mumusban indult. Új oktatók, új tanterv...Az első nap tanulsága: az alapvetően rumkerülő Arany Olló díjas vágók is mexeretheti a havannaclubot jéggel...ha legalább egy pingvin van a közelükben. Ja és Dénes húzz bele! Már alig várom a kurzus gyakorlati részét...a 'hogyan fotózkodjunk filmforgatáson és díszbemutatón' címűt...
A hazajövetel és a nagy welcomeivászatok után azonnal szükségem volt valami kis pihenésre...épp abban a pillanatban amikor készültem összeomlani, kaptam egy remek ajánlatot...vitorlázás...a balatonon...hoppá! Ez jólhangzik! Indulhatunk?
- És ha már itt tartunk...Tomikapitány! BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁÁÁÁNOOOOOOOK!!!! Merthogy mostanában kicsit le vagyok maradva a beszámolóimmal...de így legalább e jeles napon számolhatok be arról, hogy mentetted meg pingvinéletemet egy nap zennel...és egy naaagyadag harcsapaprikással...
És eljött a pillanat! A csipetcsapatom minden tagja megtért a nyaralásból! Még a partyhuszár is hazajött. Bár őt akkora kultúrsokk érte a tengerentúlon, hogy még egy jóideig nem ül lóra, hogy bejöjjön a városba...De a gazdája legalább itthon van, és mesél nekünk NY-i történeteket. Mindezt hol máshol, mint az újonnan felfedezett Mumusban...
- A Huszártulajnak kicsit szomorkás a hangulata...
