Lássuk, hogyan hóditotta meg - kis segítséggel - a világ legvakmerőbb pingvinje a Húsvét-Szigeteket!
A nagyfelfedezések korában sokan próbáltak eljutni a legendás lakatlanszigetre, ahol még pingvin se járt...de a legtöbben már a kezdeteknél feladták a harcot. Egy sziget felfedezéséhez ugyanis először el kell jutni a tengerig...át kell tehát vágni a végtelen sivatagon...
A mi pingvinünk is nekivágott a nagy útnak. Mostoha körülmények között, mindössze egyetlen kandírozottgyümölcsös kaláccsal menetelt a sivatagban...
Gyakran hetekig nem találkozott egyetlen pingvinnel sem...csak ment, ment, egyik oázistól a másikig...
Aztán ha véletlenül találkozott is valakivel, abból is csak a baj volt...meg kellett küzdenie az agresszív egoista utazókkal, akik mind azért indultak útnak, hogy ők lehessenek azok, akik beírják magukat a történelemkönyvekbe...
Lúzer pingvinünk, nem egy csatában, komolyan megsérült. De persze egy igazi felfedező nem ijed meg a kihívásoktól. Csak ment, ment míg el nem érte a naaaagy óceán partját...
A partot, ahol azonnal kölcsönhajóraszált és elindult az ismeretlen felé...egy lakatlanszigetre, ahol ki tudja mi vár rá...
Hetekig hánykolódott a kisvitorlás a vízen, amikor egyszercsak megpillantotta a szárazföldet...de ha ez egy lakatlan sziget, akkor mik azok a nagyfűlű csillogó lények ott a part mellett? És miért bámulják ennyire a hajót?
Amint, a pingvin partot ért fényderült a titokra. Ez a sziget nem lakatlan! Sőt! Tele van agresszív húsvétinyulakkal, akik azonnal rátámadtak a megfáradt utazóra...
Hiába próbálta a pingvin bedobni a diplomácia legváltozatosabb eszközeit, a nyulak ordítva csörtettek felé hatalmas kardjaikkal...
A holtfáradt és kiéhezett pingvin, aki hetek óta egyetlen partyn sem járt, teljesen esélytelen volt a hatalmas túlerővel szemben...
A nagycsapat agresszív húsvéticsokinyúl letámadta és a földrekényszerítette őt.
A pingvin tehetetlen volt...tűrte a kínzásokat, hátha jobb belátásra térnek a tapsifülesek és megkegyelmeznek neki...
Végső elkeseredésében még egy utolsópillantást akart vetni a paradicsomi tájra, amikor meglátott valakit közeledni a csata helyszínéhez...De vajon ki lehet ez? És, hogy kerül ide? Barát vagy ellenség? A pingvin feje zúgott az ütésektől és a kérdésektől...most mi lesz??
Aztán egyszerre csak vakkantásokra lett figyelmes...és jééé, mintha egyre kevesebb nyúl ütlegelné...
És tényleg, kezd kitisztulni a feje és mintha már levegőt is kapna...mostmár egészen biztos, hogy egy új barátot talált! Egy bátor és félelmetes barátot. Csak úgy hullottak a vadnyulak, még makkani se tudtak...
Ezen a kissé túlzsúfolt lakatlanszigeten, talált egy hajótöröttblökit, aki hősiesen megmentette őt a pingvinevő bennszülöttnyulak karmai közül...nemsemmi...hmmm? A blöki még a nagy búr-bulldogháború idején szenvedett hajótörést, és mivel nem tudott hajót építeni, kénytelen volt a vadnyulak szigetén élni...
A pingvin gyorsan visszamenekült hajójához és rágyújtott az utolsó szál cigarettájára...
Követte őt a hajóra a bátor kutyus is, akinek az életét köszönhette. És azt, hogy ő lehetett az első, aki felrajzolhatta a Húsvét-Szigetet a világtérképre!
A két jóbarát kihajózott. A szigeten pedig nem maradt más csak egy kupac csokireszelék...ezek az agresszív húsvétitapsik már csak muffinba lesznek jók...
A bulldog és a pingvin pedig visszatért a civilizációba. Amint odaértek vettek egy doboz cigit, majd miután elszívtak egy-egy szálat, nekiültek, hogy leírják kalandjaikat a Húsvét-Szigeten...
