- Bemutatom Talpast, az unokatestvéremet. Ő hívott meg ide, hogy megismerhessem az egész családomat. De hol lehet Ivy, a tesója?
- Aha megjött! Hello! én vagyok a partypingvin...
- Mit csipogsz drága rokon??? Hogy olyan pingvin nincs is?? Ez nemigaz! Itt vagyok én, ez nem elég bizonyíték?
- Najó erről a tábláról valami tudatlan ornitológus, lehagyta a partypigvineket, de tessék ideállok mellétek...
- Most miért nézel ilyen fagyosan? Te se hiszel nekem? Akkor meg miért hívtatok ide?
- Najó, hát a testem nem annyira torpedó alakú, és a tengeralattjáróhoz se sok köze van de ez a sokkal inkább a sok retrohamburgertől meg pogitól van, mint attól, hogy tapír lennék vagy elefánt...
- Na tessék látjátok, a szárnyam pl. tökrendben van...
És gyerekkoromban én is pont így néztem ki...már akkor is kicsit több pogit ettem, mint feltétlen szükséges lett volna...
És igen, én is innen jöttem, mint ti. Még kristálytisztán emléxem azokra a rettenetesen hideg jégmezőkre...ezért lettem expat...olyan hideg volt otthon, hogy túlsokat ittam és túlsokat ettem...hogy őszinte legyek, az alkoholizmus elől menekültem...
- Na látod! Mostmár te is hiszel nekem! Te se véletlenül vagy itt és nem ott a sarkon...
- Szerintem rá hasonlítok a legjobban...
- Nemnem, ő biztos nem közeli rokonom...pedig a neve bejön...imádom az olasz kaját!
- Ez a morcos itt a bácsikám...egyébként jófej az öreg...csak utálja a fotósokat.
- Ő a főnök! Nagy partyarc a csávó...igazi discopatkány, pont mint én.
- Ez a szobor is róla készült. Nagyon büszke vagyok rá, hogy rokonok vagyunk. És, hogy meghívtak ide a lakásukba. Igazán kellemes hely, jónagy medence...napsütés, közel a lángossütő, és a fagyizó...azt hiszem mostantól sűrűbben fogom meglátogatni őket, amikor csak a kissé szoros partybeosztásom engedi, jövök! Most megyek, a fiúkkal még körbetotyogjuk az állatkertet, hátha belebotlunk barátságos állatkákba.
