Hát Valakinek eszébe jutott...úgyhogy a pingvin is megadta magát, összeszedte a gazdáját, felült az S-Bahnra és meg sem állt Güntertevéjéig...illetve Karl lováig vagy Karl tevéjéig vagy valami...
Vett magának egy belépőjegyet és igyekezett eltitkolni mindenki elől, hogy mennyire fél a sivatag lovaitól...
Minden bátorságát össze kellett szednie...a tevék marhanagyok, némileg büdösek, köpködnek, harapnak és sehogy sem összeegyeztethetőek a sarki pingvinekkel...legalábbis szerinte. Az emberszabásúak látványosan mást gondoltak erről...
Hiába győzködték a haverok, hogy a teve egy marhajófej állat, kedves, aranyos, még puszit is ad...a pingvin az első találkozás után visítva elmenekült...
...egészen a büféig. Ott hálistennek megnyugvásra talált egy nagy halasszendvics és egy pohár fröccs társaságában...rágcsálás közben a csőre alatt azért morgott még egy kicsit...
- Ha legalább HerrMaci hazajött volna abból a hülye Göttingenből...ő biztos megmentene ezektől a nagyszőröspatásoktól!
Amikor végzett a hallal, Tünde még tett egy kísérletet, hogy meggyőzze őt arról, hogy a teve és a pingvin két jóbarát...
A pingvin egy pillanatra el is hitte, és bemászott egyenesen a pályára, hogy megvárja míg odaérnek elé a tevék, de akkor meghalotta, hogy valaki mellette arról beszél, hogy...
...itt bizony wurstot is lehet kapni! Meg sem állt a kolbászdáig és gyorsan kért magának egy jódarabot, stresszoldás képpen. Majd bemászott a tartójába, és ki sem jött onnan egészen addig míg a forsterstrasséra nem ért...De otthon azért megfogadta, hogy ha legközelebb az állatkertben jár, megpróbál legalább egy tevével megismerkedni!
