Éjszaka miután landoltam az ideiglenes tartómban, villámlani kezdett, aztán dörgött, és leszakadt az ég. Bebújtam a legnagyobb bőröndbe amit találtam, hogy átvészeljem a vihart. Kicsit tartottam attól, hogy milyen idő lesz másnap...de hála a pingvinekurának gyönyörű napsütésre és szaharai melegre ébredtem. Felkeltem, összepakoltam a tartómat és irány Albena. A nempingek már régóta azzal fárasztottak, hogy ott is király a strand, van palacsintázó, masszázs, koktélok...hát nekivágtunk, és leteszteltem a helyet. Az éjszakai vihar egyetlen negatív következménye az a párszáz medúza volt, akik miatt, délig csak féllábbal mertem betotyogni a tengerbe. De dél körül ők is jobb belátásra tértek és visszaúsztak a strandról a nyílttengerre, és máris mehettem úszni. És a nempingek már megint nem hazudtak! Kezdek megbízni bennük...
A strand nagyon kellemes, hosszú és szellős, nincsenek nempingek az aurámban. Találtam magamnak egy kényelmes pingvinkompatibilis napernyőt is...
- Nézzétek! Helikopterek. Katonai helikopterek! Biztos ők is jönnek strandolni! Én még sosem ültem helikopteren, pedig nagyon szeretnék...
- Mivel helikopterem nem volt, fogtam magam és körbetotyogtam az egész beachet. Baromi izgalmas helyek vannak itt. Van például egy ártéri erdő...
- Mivel szigorúan védett hely, hívhatnánk akár tengerparti szúnyogrezervátumnak is...
- De kétségtelenül jól néz ki.
- Ez vajon mi lehet??? Biztos népművészet, a helyi folklór része...vagy mi.
- ...mindenesetre nem szeretnék naplemente után erre sétálni! Brrrr!
- Őszintén szólva, én inkább a beachet preferálom, a susnyással szemben...
- El is indultam vissza, de sajnos valamiért nem jött a kisvonat...se vonat, se helikoffer, kénytelen voltam visszafelé is a saját lábamon totyogni...
- Na ezekről beszéltem korábban...az egyetlen vízi élőlény akit kevésbbé kedvelek...
- annyira félek tőlük, hogy még a képből is kimenekültem...
- A medúza vadászat helyett, inkább hallgattam a reggelihiánytól korgó gyomromra, és elmentem ebédelni...tonhalsali...imádom!
- Ebéd után visszatogyogás a strandra, medúzák már sehol, uzsonnáig irány a víz!
- Közben tanulmányoztam a vízminőséget is. Az ilyesmire kényes vagyok, nehogy kifakuljanak a tollaim, vagy napokig vakarózzak úszás után...minden rendbenlévőnek tűnt!
- A tábla tanulmányozása közben, - tudjátok, kicsit lassan olvasok - palacsinta illat csapta meg a csőrömet..vajon hol lehet a palacsintasütő??? Elindultam a csőröm után. Héé ez nem palacsintás, ez egy helikopter! Úgy látszik errefelé trendi a helikopterközlekedés! És ezt én is ki tudom próbálni! És lőni is tudok! Király! Nade mostmár tényleg, hol az uzsonnám...
- Aha meg van! Lekváros óriáspala! Jelentem a bolgárok nagyonértenek a palacsintasütéshez! Nyammmnyammm...gyönyörű nem?
- A sok cukorra innom kellett valamit, fogtam tehát a nempingeket és irány a bár!
- Málnásmojito! Lekváros palacsintához ez passzol a legjobban!
- Egy ideig eliszoggattam az árnyékban, aztán még visszamentem fürdeni egy kicsit...közben azon agyaltam, hogy a nempingek, iszogatás közben, azt ígérték este romantikprogram lesz...valahol a környéken...valami szikláknál...na az vajon mi lehet??
