A következő képekhez nemsok kommentár szükségeltetik. A délutáni strandolás után a legendás Kaliakra felé vettük az irányt. Meg sem álltunk a sziklák tetejéig. Sietni kellett, le ne késsük a naplementét...
- Ezt itt, ni! Szép, nem???? Én majdnem elolvadtam...
- És akkor lássuk a sziklát, ahová felmásztunk...
- Hééééé!!!!! Követelem, hogy tegyél le!!! Azonnal! Nem bírom a fejjel lefelé lógást! És mi van ha elejtesz??? Te nem látod milyen magasan vagyunk??? Alattunk csak szikla és vííííííízz!!! Segííííítsééééééég anyuuuuu!!!!!
- A gazdám egy őrült! Majdnem leejtett oda a mélybe! De az utolsó pllanatban megmenekültem! És folytattam Kaliakra Cape felderítését.
- Láttam igazi delfineket is! Csak innen magasról olyan picikének tűntek...olyan pingvinméretűnek...és találkoztam madarakkal is...ez a hely nem csak csodaszép és hiperromantikus, de az élővilága is izgalmasabb, mint a beaché...
- Na ezt a pasit is megismertem...bocsi, de ezt nem hagyhattam ki...ez tényleg übberronda...és milyen kicsi van neki...hmmmm...
- A bukósisakomat sajnos otthonfelejtettem, úgyhogy kicsit szorongtam séta közben...de végülis a hülye gazdámat és a falling rokokat is megúsztam!
- Valószínűleg a bolgár ufológus társaságnak is ez a szikla lehet a kedvenc helye... - biztos nagyon romantikus, álmodozó csávók -ezért építették ide a főhadiszállásukat a kommunikációs központjukkal együtt...
- Ezt ideraktam mégegyszer, annyira szeretem nézegetni...